-No-mondá a szegény ember-,kenyerem javát megettem,de ilyet sem láttam,hogy a medve a nyúllal verekedjék.Hej,szörnyű haragra lobbant a medve.Azt mondta a szegény embernek:
-Megállj,te hitvány féreg,azért,hogy kikacagtál,megölöm mind a két ökrödet,megöllek téged is!
Bezzeg a szegény embernek elment a kedve a kacagástól.Könyörgött a medvének,csak estig ne bántsa,estére megszántja a földjét,beveti búzával,legalább maradjon valami a gyermekeinek.
-Jól van-mondta a medve-,meghagyom az életedet estig,csak eredj szántani.Visszament a szegény ember az ekéhez,de majd felvette a nagy búbánat,olyan szomorú volt,mint a háromnapos esős idő.
Történetesen arra vetődött egy róka,köszönti a szegény embert,s kérdi:
-Miért búsulsz,földi?
-Haj ne is kérdezd,róka koma,nagy az én bánatom!
Mikor a szántást elvégzem,idejön a medve,s megöl engem is,az ökreimet is.
Mondja a róka:
-No,azért ne ereszd búnak a fejed,majd segítek én rajtad,hanem aztán mit fizetsz?
-Hát én mit tudjak fizetni-kesergett a szegény ember-,mikor semmim sincsen az égvilágon.
-Na de mégiscsak van valamid-mondja a róka-,ahol van ökör,van ott tyúk is,kakas is.,,Az ám-gondolja magában a szegény ember-,van a feleségemnek kilenc tyúkja s egy kakasa,azt a rókának ígérem."
Egyszeriben kezet csaptak,megegyeztek,hogy a szegény ember kilenc tyúkot s egy kakast ad a rókának,ha megmenti az életét.
Azt mondja most a róka:
-Hallgass ide,szegény ember!Én elbújok egy bokor mögé,s mikor jő a medve,kürtölök.A medve megijed,azt hiszi,hogy vadászok jönnek,még ő kér téged,hogy rejtsd el valahová.De míg estére kerekednék az idő,hozok én neked egy szeneszsákot a szénégetőből,s abba a medvét belebújtatod.Akkor én előjövök a bokor mögül,s kérdem tőled ,,Mi van abban a zsákban,te szegény ember?"Mondjad,hogy szenes tőke.,,De már azt nem hiszem",mondom én. ,,No,ha nem hiszed,mindjárt elhiszed",mondjad te,s vágj a fejszéddel,ahogy csak tudsz,olyan erővel a medve fejéhez.
Azzal a róka elszaladt,s egy óra sem telt belé,hozott egy szeneszsákot a szegény embernek,aztán elbújt a bokor mögé,s várta a medvét.Hát amikor a szegény ember elvégezte a szántást,jött csakugyan a medve,s messziről morogta:
-No,szegény ember,most vége az életednek.
De bezzeg egyszeriben inába szállott a bátorsága,mert a róka a bokor mögül elkezdett kürtölni.
-Jaj,jaj szegény ember,nem bántalak,csak bújtass el valahová!
-Én nem tudom-mondja a szegény ember-,hová bujtassalak,hacsak ebbe a szeneszsákba be nem bújsz.
-Ó,de jó-mondja a medve-,itt nem találnak meg a vadászok.
Hirtelen belebújt a szeneszsákba,a szegény ember bekötötte a zsák száját akkor jött a róka,s úgy,ahogy megegyeztek,kérdezte mi van a zsákban.A róka nem hitte,a szegény ember pedig fogta a fejszéjét-úgy rácsapott a szenes tőkére,akarom mondani a medve fejére,hogy egyszeriben szörnyethalt.
-No,te szegény ember-mondotta a róka-,megmentettem az életedet,ne felejtsd el,hogy mit ígértél.
Holnap elmegyek a kilenc tyúkért meg a kakasért.
-Csak gyere,róka koma,gyere-mondotta a szegény ember.Gondolta magában,hiszen ha neked van eszed,van nekem is,tanultam tőled valamit.
Hazamegy a szegény ember,vacsorázik,lefekszik,de jó hajnalban,mikor a kakas elkezdett kukorékolni,már jött a róka,kopogott az ajtón.
-Itt vagyok,szegény ember,eljöttem a kilenc tyúkért s egy kakasért.
-Várj csak,komám,várj-kiáltotta a szegény ember-,egyszeriben felöltözöm!
De esziben sem volt,hogy felöltözzön,hevert tovább az ágyban,s egyszerre csak elkezdett csaholni,mint egy kopó.
Bekiált a róka:
-Talán bizony kopó van nálad,szegény ember?!
-Jaj lelkem,komám,én nem tudom honnét,honnét nem,két kopó az este besompolygott a szobámba,s most nem bírok velük,megszagoltak téged,s reád akarnak törni.Megijedt a róka,bekiáltott:
-Csak addig tartsd vissza,míg elszaladok!
Bezzeg nem kellett neki sem tyúk,sem kakas,szaladt mintha szemét vették volna ki,árkon bokron keresztül.Még talán most is szalad.
Itt a vége,fuss el véle!.
