2020. március 22., vasárnap

Surányi Miklós;Egyedül Vagyunk.


Surányi Miklós;Egyedül Vagyunk.




A két világháború közötti korszak méltán népszerű prózaírója,Surányi Miklós ( 1882-1936 ) máig változatlan frissességű főművét Széchenyi Istvánról írt.Az Egyedül vagyunk,,a legnagyobb magyar" életének lélektanilag és történelmileg egyaránt nagy távlatú regénye,melyet sokelemű életanyag kivételes korismeret és művészi érvényű megformálás teszi izgalmassá és időtállóvá.Surányi Miklós nem folyamodott fölöslegesen a fikciókhoz,jól tudta,hogy Széchenyi életének igaz története a képzelet által felülmúlhatatlanul  regényszerű (sőt:lényegében romantikus ),s a valóság iránti hűséget íróilag is a legcélravezetőbbnek látta.Így lett az Egyededül vagyunk- jórészt a Széchenyi napló és a számbavehető dokumentumok anyagából- hatalmas ívű és lényegében pontos pályakép,s így lett külső és belső eseményekben gazdag tényregény- ellenállhatatlanul vonzó hitelességgel és sokszínűséggel.Az életet romantikus teljességvágyban és intenzitásban élő,húsvér figurával;a szerelmi kalandok,az érzéki föllobbanások és a tartós nagy szerelmek történetével;a vitalitás táguló köreivel;a föladat-és útkeresés,majd a tettvágy örömeivel és konfliktusaival;a bűntudat,az önvád és meghasonlás drámáival.Az a mód,ahogy Surányi Miklós bemutatja,hogy az életet könnyelműen élvező,kalandból kalandba sodródó,jórészt külföldön élő huszár kapitányból-Stefferlből- hogyan lesz ,,a legnagyobb magyar",hogyan lesz nagy sorsú,történelemformáló s népe jövőjéért az összeroppanásig szorongó államférfi,s hogyan válik emberileg is egyre megrendítőbben magányossá,az Egyedül vagyunk-ot a leghitelesebb és  a olvasmányosabb történelmi regényeink közé emeli.


,,A Kárpátoktul le az AL-Dunáig
Egy bősz üvöltés,egy vad zivatar!
Szétszórt hajával,véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott,mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
                                                   Petőfi.












Sokan otthon sütik a kenyeret (recept)


Hozzávalók

Az esti kovászhoz:
125 ml víz, 125 g kenyérliszt, 25 g élesztő (friss), fél evőkanál étolaj
A tésztához:
0,5 kg kenyérliszt (lehet afele teljes kiőrlésű búza liszt és sokmagvas búzacsírás liszt.) 15 g só, 5 g porcukor, 1 evőkanál étolaj, 250 ml víz

                                                   (Fotó: Szilasi-Horváth Tibor)

Elkészítés

Előző este (vagy 3 órával előtte) elkészítjük a kovászt. A kovászhoz a hozzávalókat bele tesszük egy tálba és fakanállal, mint a galuskatésztát, 3-4 perc alatt simára keverjük. Majd folpakkal letakarjuk. langyos helyen tartjuk reggelig.
Másnap az összes hozzávalót egy tálba tesszük, hozzáadjuk az esti kovászt, a vizet a végén adjuk hozzá, mert lehet picit többet, de lehet, picit-kevesebbet vesz fel a tészta ez lehet minden lisztnél más. Jól kidagasztjuk legalább 10 percig. Amíg a tészta fényes, nem ragadós, könnyen formázható lesz. Inkább kemény rugalmas tésztának kell lennie. A dagasztás után liszt nem érheti. Ez nagyon lényeges, így marad szép fényes a kenyerünk.
Tiszta konyharuhával letakarva kelesztjük kb. 30 percig, addig míg duplájára nem kel. Majd átgyúrjuk és visszatesszük 40-45 percre, amíg ismét duplájára nem nő. Kiborítjuk a deszkára, és megkerekítjük, vagy formázzuk, cipónak. Majd beletesszük a tepsibe. Kelesztjük még 30 percig, majd bevágjuk.
A sütő aljára edényben (mi őzgerincbe) vizet teszünk. Mehet a 230 C fokos sütőbe 40-45 percig. Az utolsó 10 percben alufóliával letakarjuk, hogy ne égjen meg és szép pirosra sütjük még pár perc alatt. Erős arany barnára kell sütni, mert különben nem fog cserepesedni! A sütőből kivesszük és (megmosdatjuk), lespricceljük vízzel. Ha így járunk el, csodálatosan fog cserepesedni, beszélgetni a kenyerünk. Nagyon finom ropogós, cserepes, de lágy belsejű kenyerünk lesz.