Mi a titka a mindig üde fűszerkertnek?
Már az ókorban tudták,hogy az illatos füvek gyönyört,lelki megnyugvást okoznak.Saját termesztésű friss fűszernövényt a mai kertészek számos célra szednek:ízesítésre,salátákhoz,tartósításra,savanyításra és pácolás céljaira,teához,epe és gyomorbántalmak,borogatások,bőr-és sebkezelés céljaira.
Mielőtt meghatároznánk a fűszerkert helyét,gondosan figyeljük meg,milyen a széljárás,mennyi napfény éri a talajt,jó-e a vízelvezetés,hol vannak esetleg fagyos zugok.
A legtöbb nálunk is termeszthető fűszernövény ugyanis érzékeny a huzatra,a kemény mélyre hatoló fagyokra,a pangó talajvízre.Ugyanakkor ezek a növények igénylik a tűző napot,a laza,gyorsan melegedő talajt,és többnyire a meszes,lúgos kőzetet.
Fal mellé ültessük a magasra növő,fás szárú rozmaringot,a levendulát,a zsályát és a borsfüvet.Előttük fél méterre hagyjunk helyet az évelő és áttelelő mentának,majoránnának,az önmagát elvető kakukkfűnek és bazsalikomnak.Néhány évbe is bele telik,amíg ki tapasztaljuk,melyik növény hol érzi jól magát.
Kezdetben érdemes vegyesen elszórni a magokat.Látni fogjuk,melyik növény nem érzi jól magát,így azt távolítsuk is el.
Íme,néhány példa:A kakukkfű általában nem kedveli a fodormenta,a borsmenta és a citromfű társaságát.Viszont a menta fajok szívesen társulnak a citromfűvel.A bazsalikom jól viseli a majoránna és a kerti zsálya szomszédságát.Fűszerkertbe ne vessünk árnyékot adó,nedvesebb talajt kedvelő ánizst,köményt,kaprot,koriandert.
Ezeket magról szórjuk a földieper,a káposzta,a fejes saláta és a paradicsom sorai közé,mert rovarűzőként és lisztharmat ellen is védik az enyhe árnyékot tűrő vetemények.
Forrás: TVR újság 2015.június 1-7. 23.hét.
