Kik azok a Magdolna Nővérek?

Írország fehér rabszolgái.
Túl szép volt,jegy nélkül utazott a vonaton,házasságon kívül született,megerőszakolták vagy teherbe esett-mindez elég volt ahhoz,hogy egy ír lány örökre eltűnjön az apácák vezette hírhedt Magdolna-házak falai mögött.
Bernadette szörnyű nagy bűnt követett el: szívesen flörtölt a fiúkkal.Margaret még nagyobbat: nem tudta megvédeni magát,amikor egy esküvőn megerőszakolta az unokabátyja.Rose vétke pedig végképp megbocsáthatatlan volt:házasságon kívül adott életet a gyerekének.Mindez a 60-as évek elejének Írországában történt,ahol a családjuk számára bármilyen módon kényelmetlenné vált"bukott nők"egykettőre ott találták magukat az apácák által vezetett,börtönnél is zártabb intézmények,a Magdolna-házak valamelyikében.Valódi bűncselekmény,vádemelés,tárgyalás,ítélet és a szabadulás esélye nélkül.
Bernadette és társnői egy 2002-ben nagy port felvert alkotás,Peter Mullon A Magdolna nővérek című filmjének fiktív főszereplői.Ez azonban nem azt jelenti,hogy a filmben ábrázoltak is a rendező képzeletének szüleményei lennének.Az egykori bentlakók egyike azt nyilatkozta,a valóság még a vásznon láthatónál is sokkal szörnyűbb volt.Pedig a történet nem szűkölködik megrázó,felháborító jelenetekben:a lányok méltatlan körülmények között,a külvilágtól elvágva élnek,ingyen végeznek gusztustalan és fárasztó munkát,rendszeresen megalázzák és megverik őket,gyakran esnek áldozatul szexuális erőszaknak,és kegyetlenül megbüntetik őket,ha szökni próbálnak.Még a nevüket is megváltoztatják,vagy egy számmal helyettesítik:egyszerűen megszűnnek létezni a külvilág számára.
"Megváltoztatták a nevem,levágták a hajam,mindenemet elvették.Három hétig nem ettem. Meg akartam halni. Borzalmas volt és embertelen,rosszabb mint akármelyik börtön. Tönkretette a lelkemet,soha nem fogok megszabadulni az emlékektől".-emlékszik vissza a Magdolna-mosodák egyik túlélője,Mary Smyth,akit azért kényszerítettek erre az életre,mert az édesanyja házasságon kívül szülte őt. A most 60 éves asszony úgy fogalmaz: rabszolgaként bántak vele,és megfosztották a méltóságától,a személyazonosságától és az életétől.
Egy másik érintett, Samantha Long azért vállalta a nyilvánosságot,hogy megossza édesanyja történetét az ügy kivizsgálására felállított ír parlamenti vizsgálóbizottsággal. Édesanyját, Margaret Bukkent 1967-ben helyezték el egy dublini mosodában,és 35 évvel később úgy halt meg,hogy soha nem kerülhetett vissza az enberek közé,a saját otthonába.Halálát vese-és májelégtelenség okozta,amelyek a mosodákban használt erős vegyszerek idéztek elő. Margaret élete eleve tragikusan indult:szellemi fogyatékos anyja hatodik gyerekeként egy elmeotthonban jött a világra,és mindössze hároméves volt,amikor a testvéreivel együtt elvették az apjuktól.A kislány különféle,apácák által vezetett intézményekben nevelkedett,majd 16 évesen áttették a dublini mosodába. Mialatt élt,elvben az apácák gondos felügyelete alatt,kétszer is teherbe esett. Először ikrekeket szült( Samanthát és a nővérét,Ettát,akik örökbefogadó szülőknél nőttek fel ),majd még egy kislányt A lánya szerint édesanyját többször is megerőszakolták."semmiféle oktatásban nem részesült,és őszintén hiszem,sokáig nem is tudta,hogyan esett teherbe.Csak annyit tudott,hogy valaki bántotta,és utána gyereke lett"-fogalmazott Samantha, aki 23 éves korában találkozott először vér szerinti anyjával.Az asszony akkor 42 éves volt,de sokkal öregebbnek látszott,tönkretette a kemény fizikai munka "Ezek a nők írország fehér rabszolgái voltak' jelentette ki a lány.
Az első Magdolna-menedékotthont 1765-ben alapították Dublinban,azzal a szándékkal,hogy a "megesett lányokat"visszasegítsés a társadalomba.A 20.századtól kezdődően azonban az intézmény mindinkább börtönjellegűvé váltak,ahol a nőket arra kényszerítették,hogy reggeltől estig mossák a hadsereg szennyesét,hideg levesen és kenyéren éljenek,és alig létező szabadidejüket imádkozással tőltség. Összességében 30 ezer nőt tartokkak fogva ezekben a házakban,amelyek közül a legutolsót,bármilyen hihetetlen,csak 1996.ban zártak be.A Magdolna-menedékotthonok témája sokáig tabu volt,bár mindenki tudott a létezésükről,senki nem beszélt róluk.Egészen 1993-ig,,amikor meredeken emelkedni kezdetek a telekárak,és a dublini Kegyelemosztó Miasszonyunk Nővérei rend apácák úgy döntöttek,a zárda területének egy részét eladják ingatlanfejlesztőknek.A szerződést nyélbe ütötték,a telken ásni kezdtek a munkagépek,és a földből a munkások legnagyobb megdöbbenésére 155 nő tömegsírba vetett maradványai kerültek elő.
Kitört a botrány,és színre léptek az első túlélők.Elsőként a brit Channel 4 tévécsatorna forgatott dokumentumfilmet négy megszólalóval Szex hideg éghajlat alatt címmel 1998-ban,majd következett Peter Mullen filmje.Joni Mitchell dalt írt róluk,Candida Crewe angol írónő regényt. A témáról egyetlen ír dokumentumfilm született,ezt Steven O' Riordan rendezte és 2011-ben mutatták be Az elfelejtett Maggie-k címmel.A fiatal filmes kiderítette,hogy a nők ingyenmunkájának köszönhetően igen nyomott áron dolgozó mosodák szolgáltatásait a hadseregen kívül igénybe vette például a Bank of  Ireland,a védelmi és a mezőgazdasági minisztérium,a Guinness sörgyár,az ír főváros egyik büszkeségének számított Gaiety színház és számos vezető hotel is. A film bemutatását követően a túlélők saját szervezetet alakítottak,olyan sok egykori érintett jelentkezett.Ezek után sokan nem értették,az ír kormány miért csak 1999-ben állított fel vizsgálóbizottságot az ügy feltárására,és miért tartott 9 évig,amíg megszületett a Martin McAleese vezette bizottság jelentése.De megszületett,és egyértelműen kiderült belőle,hogy minden negyedik nő hatósági intézkedésre került az apácák felügyelte házakba.Voltak közöttük árvák, házasságon kívül teherbe esett fiatal nők,gyerekek,akikről a szülei nem tudtak gondoskodni,és lányok,akikről a helyi pap úgy vélte,veszélyben forog a halhatatlan lelkük,mert szépek vagy kacérok.Volt,aki azért került az intézménybe,mert nem fizette ki a vonatjegyét,mások csavargás vagy jelentéktelen lopás miatt.
Az ír kormányfő,Enda Kenny az idén februárban bocsánatot kért az áldozatoktól"Miniszterelnökként teljes mértékben szégyellem és bocsánatot kérek az állam,a kormány és a polgárok nevében kivétel nélkül mindazon nőktől akiknek ily módon fájdalmat okoztak"-nyilatkozta.A túlélők egy része ezt elfogadta és kárpótlásra vár,mások viszont visszautasították a miniszterelnök szavait,és az állam,illetve az egyház teljes felelősségének megállapítását követelik.
Mörek Leonóra  írása.

Forrás:Nők Lapja 2013 április 30.

http://www.youtube.com/watch?v=vteWwORSCi0