Különórák csapdájában.

     Különórák csapdájában.

Manapság számtalan lehetőségünk nyílik arra,hogy a gyerekünket mindenféle különórára hordjuk.Nyilván a legjobbat akarjuk neki ám jó,ha tudjuk,a túl sok kötelezettség a kárára is válhat!
Napjainkban igen gyakori,hogy már egy óvodás is angolórára jár,emellett táncol,sportol,és mondjuk festeni tanul,kisiskolás korára ezek az elfoglaltságok kiegészülnek még egy második idegen nyelvvel,esetleg ha 1-1 tantárgy gyengébben megy,akkor korrepetálással is.Csak egy kicsit nem figyelünk oda,és a gyerkőc már olyan teher alatt feszül nap mint nap,ami még egy felnőttet is alaposan próbára tenne.Pszichológus szakértőnk,Faragó Melinda szerint jól tesszük,ha óvatosan bánunk a különórák számával,mert a jövőjét tekintve könnyen sokkal több kárt okozhatunk velük a gyerekünknek,mint hasznot.

A lexikális tudás nem készít fel az életre:

Az általános iskolák tanterve sem kedvez annak,hogy ne túlterhelt gyerekeket neveljünk,pedig a kicsik szellemi és lelki fejlődése szempontjából hat és tizenkét éves kor között kiemelten fontos lenne,hogy legyen saját idejük,amikor azzal foglalkozhatnak,amivel szeretnének,ez által pedig önkéntelenül fejlesszék a kreativitásukat vagy épp a szociális kultúrájukat.

,,Ebben az életszakaszban kiemelten fontos lenne,hogy játszanak és hogy kreatívan alkossanak,mert ezekből a dolgokból nagyon sok mindent tanulhatnak,ami az élethez kell-vélekedik Faragó Melinda-Kicsiben,játék közben szembesülnek először azzal,hogy az életben lehet nyerni veszíteni,hogyan kell az ilyesmit feldolgozni,milyen csapatban együttműködni vagy épp önállóan alkotni.Ha ilyesmire a számos lexikális tudásra épülő különóra mellett nem marad idejük,szociálisan,a társas kapcsolataikban,az egymással való bánásmód terén nem fejlődnek eleget,ami a felnövekvő generációt tekintve igen sötét jövőképet vetít elő.Ha így haladunk,lehet,hogy lesznek három-négy nyelven beszélő gyerekeink,akik viszont képtelenek egymással kommunikálni vagy megfelelően viselkedni,mert nem tanulták meg a játékból,a szabadon eltölthető időből,hogyan kell."

A különórák halmozása veszélyes:

Ráadásul a kisiskolás,kiskamasz időszakukban szerzik meg a gyerekek azt a két fontos élettapasztalatot,amelyek később alapjában véve határozzák meg a személyiségüket és az élethez való hozzáállásukat.

,,Kisiskolásként két dolgot élhet meg a gyerek:az azt,hogy képes teljesíteni,vagy épp ennek ellenkezőjét,hogy nem.Éppen ezért kiemelten fontos,hogy ebben az időszakban csinálhasson valamit,amiben sikerei vannak.Lehet ez akár egy táncos,akár zenei,akár bármilyen más különóra,amiben a gyermek örömét leli.Azonban semmi esetre sem jó,ha halmozzuk a tevékenységeket,mert akkor a gyermekünk el fog veszni a feladatai között,úgy érzi majd,hogy semmiben nem tud igazán megfelelni,és az lesz a tapasztalata,ő nem képes eleget teljesíteni az életben.Szülőkként az a feladatunk,hogy a gyerekünk habitusát,vérmérsékletét,szokásait ismerve okosan belőjük azt a különóra-mennyiséget,ami mellett még marad ideje élni.Végtelenül szomorú ugyanis,amikor néhány évvel később,15-16 évesen ezek a gyerekek ott ülnek a rendelőmben fáradtan,kiégetten,és azt mondják:nekik már nincs más vágyuk,mint aludni.Egyetlen gyereknek sem kellene az iskolai és egyéb elfoglaltságai miatt idáig jutnia."-mondja pszichológus szakértőnk.

Ne neveljünk kiégett minifelnőtteket!

Szakértőnk szerint nem ritka,hogy a szülők versengenek egymással.

,,Az én gyerekem már 4 nyelven beszél,az enyém meg három rockybajnokságot nyert,ó,az semmi,az enyém meg első lett az országos matekversenyen.Nem ritka,hogy a szülők a saját,meg nem élt álmaikat vetítik a gyerekeikbe,és az extra teljesítményüket a saját sikerüknek is érzik.Jellemző,hogy a nárcisztikus szülő önnön érdemeit igyekszik azzal demonstrálni,hogy hetvenkét különórára járatja a gyerekét,hogy lám,mit meg nem tesz a nevelésben.Mást a félelem hajt,hogy a gyereke lemarad,kimarad valamiből,vagy a felnőtt életében hátránnyal indul mások mellett.Pedig az igazság az,hogy ha valamivel igazán árthatunk a gyerekünk személyiségének,lelkének,jövőjének,az,ha túlterheljük őt,és idejekorán kiégett minifelnőtt lesz belőle."-mondja a pszichológus.

Vannak azonban rendkívül ambiciózus és szorgalmas gyerekek,akik szinte mindenhová járni akarnak,szüleik alig tudnak a különóraigényeikkel lépést tartani.

,,Ilyenkor is fel kell állítanunk bizonyos határokat-vélekedik szakértőnk.-Iskola mellett egy-két extra elfoglaltság bőven elég egy gyereknek.Ösztönözzük őt arra,hogy szelektáljon az igényei között,és arra összpontosítsa az energiát,ami a legjobban érdekli,hiszen valószínűleg abban a legtehetségesebb.Gyakori,hogy a gyerkőc maga sem tudja,mit akar,és csapong a különórák között:hol ide akar járni,hol oda,és az első kudarc után rendszerint föladja a dolgot.Az ilyen karakterrel is okosan kell bánni:mondjuk meg a lánykának,fiúcskának,hogy rendben,járhat,mondjuk agyaggalamb-lövészetre,de csakis akkor,ha ünnepélyesen megígéri,hogy legalább fél évig csinálni fogja,akkor is,ha mégsem tetszik neki.Az ilyen kompromisszummal vissza lehet fogni a végtelen csapongást,mert a gyerek érzi,hogy a helyzetnek tétje van."

Forrás: Meglepetés 2018.Február 8.  XXIII. évfolyam,6.szám