-Jól van-mondja a szegény ember-,hanem elég,ha egyszerre egy fiam házasodik.Menjetek el,s amelyik a legszebb virágot hozza közületek,az házasodjék meg.
A két nagyobbik legény a faluból ki sem ment.Mind a kettőnek volt kedvese,hoztak azoktól szép virágbokrétákat.Hanem a legkisebbiknek nem volt senkije,semmije,az elment a faluból,s ment nagy búsan hegyeken-völgyeken át.Egyszerre csak 1 rengeteg erdőbe ért,s rengeteg erdő közepében meglát 1 régi palotát,palota körül egy virágoskertet.
-Hej,istenem,istenem-sóhajtott a legény-,bezzeg ebből a kertből vihetnék szép virágot!Amint így sóhajtozik magában,kijön a kertből egy csúnya vén banya,s kérdi:
-Miért búsulsz,te szegény legény? Mondja a legény,hogy mi kellene.
-No,ha csak virág kell,gyere velem,adok én neked.
Bevitte a kertbe,szedett szebbnél szebb virágokat,s azt mondta,ha valami még kell,csak jöjjön ide,majd segít ő rajta.Hazamegy a legény a szép nagy bokrétával,de az olyan szép volt,amilyent még emberi szem nem látott.Ahogy messziről meglátta a szegény ember,mindjárt mondta az idősebb fiainak:
-Na,fiaim,az öcsétek házasodik,mert annak van a legszebb bokrétája.
De az idősebb legények addig beszéltek,hogy így meg úgy,tegyen még egy próbát,hogy a szegény ember azt mondta:
-Jól van,nem bánom,még egyszer próbáljátok.Aki a legszebb kendőt hozza,az házasodik meg.
Elmentek a legények,az idősebbek a faluba a kedvesükhöz,a legkisebb az erdőbe a vén banyához.Nekidőlt a kerítésnek,s hát jő a vén banya.
-No,fiam,mi kellene?
Mondja a legény,hogy mi.Csak befordult a vén banya a palotába,s hozott a legénynek olyan szép aranyrojtos keszkenőt,hogy a szeme is káprádzott a ragyogástól.Kaptak a bátyjai is keszkenőt,de legszebb az öccsüké volt.Olyan szép volt,ragyogó volt,hogy olyat emberi szem még nem látott.Csodájára gyűlt az egész falu.Azt hitte minden lélek,hogy a királytól hozta azt a keszkenőt.Mérgelődtek az idősebb legények.No,most az öccsük megházasodik,s ők szégyenszemre legények maradnak.Addig beszélnek az apjuknak,hogy még ad 1 próbát.Azt mondja a szegény ember:
-Hát,jól van,menjetek,s hozzátok el a kedveseteket.Aki a legszebb leányt hozza,az házasodik meg.Hiszen könnyű volt a két idősebb legénynek,mind a kettőnek volt kedvese a faluban,de uram istenem,hová menjen,merre facsarodjék a legkisebb legény.Ugyan bizony kit hozzon ide?Talán bizony a vén banyát,aki neki virágot s keszkenőt adott?
Elindult a legény nagy búsan,bemegy az erdőbe,megáll a palota előtt,rákönyököl a kerítésre,szomorú volt az arca,mint a háromnapos esős idő.Kijön a vén banya,s kérdi:
-Hát neked,fiam mi bajod van megint?
-Hej,ne is kérdje,öreganyám,mi az én bánatom!Azt mondta az apám,hármunk közül az házasodhatik meg,aki a legszebb leányt viszi haza.
-Azért egyet se búsulj,fiam,gyere velem a palotába.
Bemennek a palotába,s ott nincs senki lélek a vén banyán kívül.
-No,fiam-mondja a vén banya-itt van egy kályha,csinálj tüzet.Ahány láng kicsap a kályhából,annyi boszorkány ugrik ki belőle.De te meg ne ijedj,csak állj meg bátran a kályha előtt.A legutolsónak s legcsúnyábbnak egy csomó kulcs van a szájában.Te csak bátran kapd ki a kulcsot a szájából,mert különben a boszorkányok összeszaggatnak.A többit reád bízom.
Azzal a vén banya elment,a legény begyújt a kályhába,csak úgy ropogott,pattogott a tűz,s hát egyszerre csak kicsap egy láng a kályhából,s a lánggal egyszerre kiugrik egy boszorkány.Úgy megijedt a szegény legény,hogy a hideg is kirázta.Kicsap a második láng ,azzal a második boszorkány.S ugrottak ki egymás után a boszorkányok,hogy szerük-számuk nemvolt.Megtelt a szoba boszorkányokkal,csak úgy nyüzsögtek.Hát egyszerre csak kiugrik az utolsó is,amelyiknek egy csomó kulcs volt a szájában.Nekibátorodik a legény,odakap,kirántja a kulcsot a boszorkány szájából,s ím-halljatok csudát!-abban a szempillantásban a vén banyából egy szépséges szép leány lett.
Nézi,nézi a legény,szeme-szája tátva maradt a nagy csudálkozástól.A sok boszorkány mind eltűnik a szobából,s jönnek helyettük szép belső leányok,inasok s mindenféle udvarbéli emberek.Mondja a szép leány:
-Ugye csodálkozol,te legény.Hát tudd meg,hogy én voltam az a vén banya,aki neked a virágot s a keszkenőt adta.Az isten vezérelt ide,mert én elátkozott királykisasszony voltam,s az is maradok,ha te ide nem jössz.Te az enyém,én a tied,ásó,kapa s a nagyharang válasszon el minket.Azzal mindjárt felpakoltak,s mentek a szegény ember házához,hogy megtartsák a lakodalmat.De még csak most jött a falu csudalátni,hogy a szegény legény királykisasszonyt hozott a házhoz.Ott mindjárt papot hívattak,csaptak lakodalmat,hét országra szólót.Nagy kedve kerekedett a szegény embernek,s azt mondta:
-Isten neki,nem bánom,hadd házasodjék meg a két idősebb fiam is.
Na,megházasodtak azok is,kaptak az öccsüktől házat,földet s mindent.Akkor aztán a kisebbik legény fölkerekedett a feleségével,visszament a palotába,s még ma is élnek ott,ha meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése